Wellness a könyvtárban
Múlt hét csütörtökön műKINCSvadászatra indulhattak azok, akik eljöttek Sóron Ildikó biblioterapeuta foglalkozására. Az izgalmas ‘vadászatról’ kolléganőm tudósít.
Hogyan is kerül a csizma az asztalra? A wellness a könyvtárba?
A megfejtés egyszerű:
1. Adott a könyvtárban az értékes irodalmi mű, mint eszköz.
2. Adott ugyanott egy könyvtáros, aki speciális módszerekkel készíti elő a meghatározott célokra kiválasztott művet, majd „tálalja” azt.
3. Adott – remélhetőleg szintén a könyvtárban – a nyitott, önmagát megmutatni képes, kellő kíváncsisággal felruházott olvasó, érdeklődő, kolléga.
E három feltétel együttes jelenléte biztosítja a sikert, azaz a lélek felfrissülését, megtisztulását.
A foglalkozás során a szellem, a lélek megmártózik az értékes irodalmi műben s ennek hatására az egyénben az addig elfojtott gondolatok feloldódhatnak, esetleg megsemmisülhetnek, a hangsúlyok a helyükre kerülhetnek, a felhalmozódott terhek alatt szenvedő lélek megkönnyebbülést élhet át, a csoportban lévők egészséges hőfokon ütköztethetik véleményüket, ugyanarra az egy dologra koncentrálva.
Mi ez, ha nem „szellemi wellness”?!
A módszert az emberiség kezdetétől fogva alkalmazzák, írásos emlékeink már az ókori keleti kultúrákból is vannak. Ma leginkább Nagy-Britanniában és a skandináv országokban valamint az Egyesült Államokban közkedvelt technika, és biblioterápiának, irodalomterápiának hívják. Eszközünk a szöveg, s a terápiás céltól függ, hogy a terapeuta milyen eszközt, azaz milyen szöveget választ az adott körülmények között.
Az OIK-ban ebben az évben új kezdeményezésként műKINCSvadászatra indulhatnak az olvasók. Mi lehetne más KINCS egy könyvtárban, mint az értékes szépirodalmi mű! Jelen esetben – 2010. fagyos januárjában – Sarkadi Imre szívszorító, remekbe szabott kisregénye, a kortól független aktualitást hordozó „A gyáva”.
Az OIK rendezvénytermében a meghirdetett időpontban több tétova, ám bizalommal teli várakozó ízlelgette a helyszínt, a körülményeket, talán – biztos ami biztos – a menekülő útvonalat is feltérképezte. Két ifjú hölgy igencsak elcsodálkozott a buzgólkodásunkon, ahogy hellyel kínáltuk őket a körben, mint kiderült, ők a kiállítást szerették volna megtekinteni. Végül néhány perccel 17 óra után elhangzottak az első kérdések, s hamarosan bebizonyosodott, hogy az ott lévőknek nincs mitől félniük. Sőt! Pedig nem könnyű megnyílni idegenek előtt, annál már csak az nehezebb, ha ismerősök is jelen vannak. Itt mind a két eset adott volt, s igazán hízelgő, hogy az ismeretlennel szembeni jogos aggodalom ellenére mindenki kitartott, s vérmérsékletéhez képest be is kapcsolódott a beszélgetésbe. Először a gyávaság jelentését igyekeztünk körbejárni, majd megpróbáltuk összegyűjteni a bátorság kritériumait, s megkeresni közben a kapcsolódási pontokat saját életünk és a kisregény szereplőinek sorsa között. A lelki harmónia elérését célzó beszélgetés lehetőséget teremtett az önismeret tágítására, a kommunikációs készség fejlesztésére, toleranciánk, empátiánk gyakorlására, és így hosszú távon hozzájárult az egészséges énkép kialakításhoz, megtapasztaláshoz.
A „szellemi wellness” folytatódik, februárban „A hónap irodalmi műKINCSe” Stendhal Vörös és fekete című regénye. Már a cím sokat sejtető, hát még a benne rejlő karakterek!
Ha van ideje, kedve, engedjen az irodalom csábításának s mártózzon meg Ön is a helyenként háborgó tengerre, máskor kitörő vulkánra emlékeztető, végletes szenvedélyeket felvonultató regény áradatában!
Sóron Ildikó
Vélemények
4 hozzászólás van ehhez: “Wellness a könyvtárban”
Hozzászólás küldése








Kedves Ildikó!
Gratulálok a kezdeményezéshez! Remélem sok kellemes estét hoz a Műkincsvadászat. Külön öröm a számomra, hogy a médiát is sikerült ezzel az egyáltalán nem “vérgőzös” hírrel megszólítani.
Üdvözlettel, Győrből:
Berente Erika
“könyvtárnok”
Kedves Erika!
Mire gondol, amikor a médiát említi? Olvasott a Műkincsvadászatról valahol? Érdekelne!
Üdvözlettel: Földi Tamás
Erika biztosan a rádióriportra gondolt, amely a Kossuth Rádió Szombat délelőtt c. műsorában hangzott el, február 20-án, 11 órától. A riporter Pél Gabriella volt.
Érdemes meghallhatni az MR1 hangtárában.
Mender Ibolya
Köszönöm. Meg fogom hallgatni.
Földi Tamás